Olvasónapló - 2019. december

Margaret Atwood: Testamentumok

5/4

Spoileres írás!

Azt hiszem, először húztam a számat, amikor olvastam, lesz folytatás („Minek?”), mert azt hittem, hogy tényleg ott folytatódik majd, ahol az első véget ért, de ahogy több részlet kiderült róla, persze nagyon kíváncsi lettem, és már nagyon vártam. Nem tudom, én valamiért azt hittem, több nő visszaemlékezéseit olvashatjuk majd Gileádról, milyen életük volt előtte, közben és az összeomlása után, és hogy ezek ilyen pár oldalas irományok lesznek, aztán persze szembesültem vele, hogy valamit nagyon félreértettem. :D (Szerencsére azért olvasás előtt, de amúgy egy ilyen könyv még mindig érdekelne.) 

Nagyobb részét a könyvnek kb. két nap alatt faltam be, nagyon olvastatta magát, mert egyrészt érdekelt, hogyan érnek majd össze a szálak, másrészt végre többet is megtudhattam Gileádról, amit az első részből eléggé hiányoltam (bár ott a végén persze értelmet nyert, hogy miért is volt ez így). A végét összecsapottnak éreztem, túl könnyen elsimultak a dolgok, azt hittem, lesz még valami bonyodalom (pl. amikor Nicole érzi, hogy a tetoválásánál beleakad a pulóver ujja valamibe, én azt hittem, hogy ott kirántotta a bőre alá ültetett mikropontot). És azért az is érdekelt volna, Gileád összeomlása után hogyan talált újra magára Amerika, vagy egyáltalán mi történt vele.


Cathy Arrow: Boszorkányok
5/3

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, mert olyan kis tingli-tangli, boszorkányos történetnek tűnt, és néha rám jön az érzés, hogy jólesne ilyet olvasni. Sajnos elég rövidke és kidolgozatlan ez a kis történet – bár erre a figyeltjeim értékelései után fel voltam készülve –, de nekem arra pont jó volt, hogy menet közben olvassak valamit a telefonomon, ha a könyvemet épp nem volt lehetőségem / kedvem elővenni egy-két megállóra utazás közben.

Azért kár érte, mert rendesen kidolgozva és megírva nagyon jó kis könyv lenne ez. Nem volt rossz egyébként, de annyira szívesen olvastam volna bővebben mindenről, ami történik, annyi mindent ki lehetett volna fejteni bővebben, pl. a boszorkányság miatt mennyire megváltozik az ember élete, eltávolodás a barátoktól, egyensúlyozni a két élet között, meg egyáltalán bemutatni a folyamatot, hogy az ember elfogadja, hogy boszorkány; esetleg emlékek a nagyiról, meg hogy a főszereplő tudja, hogy életben van, de nyilván mindenki más nem, és hogy ezt is mennyire nehéz eltitkolni, amikor látja, hogy az anyjának mennyire hiányzik. Iszonyú furcsa, hogy valahol az elején írja, eltelik kb fél év, de a tanulásba bele se kezdtek még Jerry-vel, és még mindig ott tartanak, hogy Rebecca nem hiszi el neki, hogy ő boszorkány, pár nap reálisabb lett volna. Emiatt engem az egész írás arra emlékeztet, amikor gyerekként történeteket írogat magának az ember egy füzetbe, semmi nincs igazán kifejtve, csak ötletszerűen ugrálunk ide-oda az események között, ami éppen eszébe jut a szerzőnek, hogy mi következzen, nincs átgondolva az egész.