Én és a blogolás - vajon miért csinálom?

Ezen gondolkodom a napokban. Tudniillik, ez már nem az első, sőt, nem is a második blogom... 

Körülbelül tíz éve kezdtem, ezalatt számtalan blogom volt. Ez a harmadik, ami személyesebb, de van még kettő, amit jelenleg is írok: az egyik egy időutazásos blog, amelyben olyan műveket gyűjtök össze, amiben valamilyen formában időutazás van; a másik egy olyan blog, ahová a véleményemet írom le filmekkel, sorozatokkal, képregényekkel kapcsolatban. Régebben volt könyvesblogom is, de egy idő után úgy éreztem, nem nekem való, bőven elég nekem, ha az értékelési hajlamomat a Molyon élem ki. (Mondjuk mióta a Snitt van, nagyjából ugyanez a helyzet a filmekkel is.)

Forrás: Meghan Davidson

A helyzet az, egyik blogomat sem vezetem rendszeresen, úgy vagyok vele, ha úgy érzem, írnom kell valamiről, írok. Tényleg magamnak írom elsősorban azokat a blogokat, hogy rögzítsem és megőrizzem a gondolataimat. Persze jó érzés, ha másnak is tetszik, amit írok, mert jó érzés, hogy más is tud lelkesedni azért, amiért én. Úgyhogy kicsit másoknak is írom, de egyik blogommal sem az a célom, hogy látogatókat szerezzek vagy sokat kommentáljanak az emberek, hogy valamiféle közösség alakuljon ki. Másoknál ettől függetlenül jó látni, ha ez megtörténik, a blogokon, amiket olvasok, mindig értelmes és jó beszélgetések alakulnak ki. :)

A személyes blogok. Azt tudom, hogy az elsőt nem sokáig írtam és töröltem, személyes okokból, a második még megvan, de priváttá tettem, szintén személyes, de más okokból. Néhány posztot azért áthozok ide, mert érdekes lehet és bár eléggé személyesek, de nem azok miatt privát a blog. Végülis nincs konkrét oka, hogy priváttá tettem a blogot, de a helyzet az, hogy már nem írok bele és nem is szeretnék, és inkább megtartanám magamnak. Törölni semmiképpen nem szeretném, lenyomata az elmúlt éveknek, és vannak olyan írások rajta, amiket jó visszaolvasni.

Szóval ez a harmadik blog. Egyrészt azért, mert rájöttem, hiányzik az írás - mindegy, hogy történet vagy blog írása, bár teljesen két külön dolog a kettő -, pedig szoktam írogatni doksiba magamnak, mégis úgy érzem, ilyen kis apróságokat szívesen megosztanék másokkal. Én is szeretem olvasni a másokéit. Pedig már feladtam úgy nagyjából ezt az írás dolgot magamban, mégsem tudok elszakadni tőle. És itt most úgy általában értem, nem csupán a blogírásra vagy történetek írására gondolok.

Úgyhogy majd meglátjuk, lesz-e ebből valami.

[Eredetileg ezt egy másik blogra írtam, amit épp akkor nyitottam, ez volt a nyitóposzt. A filmes-képregényes blog, amit megemlítettem benne, ez a blog. Végülis azt a blogot nem folytattam, született még két bejegyzés, azokat is kitettem ide, mert úgy döntöttem, megférnek itt is a személyesebb hangvételű írások, nem kell még egy külön blog. :) - 2019. 07. 28.]