Arról, hogy a Zero no Tsukaima annyival több lehetett volna, mint ami végül lett

Nem emlékszem pontosan, de talán hét éve láttam először az anime első és második évadát. Valami feliratprobléma miatt nem sikerült folytatni, úgy rémlik, már az első két évad felirataival is voltak problémák, és annyi minden volt közben amúgy is, hogy szép lassan visszacsúszott a "majd egyszer"-listámra. Aztán nem is tudom miért, mostanában eszembe jutott, milyen jó volt, jó lenne egy újranézés és aztán folytatni. Most már megtalálható normális minőségben és normális felirattal, ráadásul végig kijött a sorozat, nem kell várni a folytatásokra.

Kicsit tartottam tőle, milyen lesz. Mert mostanában előfordult, hogy újra elővettem egy olyan animét, ami nagyon tetszett, amikor pár éve megnéztem, és most nem fogott meg egyáltalán. Szerencsére a ZnT-vel ez nem így volt, sőt, az első évad még olyan feelgood is volt, örültem is, de jó, van egy ilyen jó kis fantasy anime, tök jó ez a világ, stb. A második évad is jó volt, új karakterek, Saito és Louise kapcsolata is feljlődött, drámai pillanatok is voltak, szóval várós volt a harmadik évad, főleg, mert kapunk egy elfet, és azt gondoltam, majd biztos ezzel is lesz valami komoly dolog.

És akkor ez az a pont, ahol azt kell mondanom, hogy kedvencem az anime, hogy a light novelt is el fogom olvasni, talán még a mangákat is. És hogy dühít meg elszomorít egyszerre, hogy annyi, de annyi lehetőség lett volna ebben a történetben, és mégsem éltek velük.

VIGYÁZAT! SPOILERES BEJEGYZÉS KÖVETKEZIK!

Persze nem csupán a kihasználatlan lehetőségek miatt vannak problémáim. Ami idegesített és nagyon elrontották, az tulajdonképpen magából a műfajból adódik. Mert mit is vár az ember, ha ecchi-hárem műfajű animét néz. Valahogy ez az első két évadban, de főleg az elsőben még olyan normálisan működött. Nem zavart különösebben, egészen elfogadható volt. Ám aztán a harmadik évadtól átfordult valami hihetetlenül idegesítő dologba. Azt hiszem, a harmadiknál jobban idegesített, mint a negyediknél, mert ott jobban háttérbe szorult a történet.

SAITO "HÁREME"

Valahogy a második évad végéig volt valamiféle íve Saito és Louise kapcsolatának, és azt nem állítom, hogy a későbbiekben ne fejlődött volna valamicskét, de már nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy Saito mindig elmondta Louise-nak, hogy szereti, hogy vele akar maradni örökre, stb., aztán hülye és félreérthető helyzetekbe keveredett, amelyek ellen nem is tiltakozott nagyon... Persze Lousie azért hajlamos volt túlzásokba esni, de most őszintén, nem tudom érte annyira hibáztatni. Egyrészt nehezen is mutatja ki az érzéseit, és rettenetesen bizonytalan, hogy ő elég jó-e a fiúnak (amikor Saito megkéri a kezét, meg is kérdezi, ő elég jó-e neki), másrészt neveltetéséből adódóan sok előítéletet kell legyőznie magában. Ez utóbbi inkább már általános probléma, többször is láthatjuk, Saito és a többiek mennyire másképp gondolkodnak már a háborúról is.

Ráadásul egyre idegesítőbb lett az is, amikor egy kicsit meghittebb vagy intimebb pillanat lett volna kettejük között, valaminek mindig történnie kellett. Valamikor viccesen sült el a dolog, de legtöbbször frusztráló volt vagy értelmetlen. És akkor ennek kapcsán említeném meg Siestát és ezt az egész hárem-dolgot.

Siesta egy tök jó kis karakter volt az első évadban, még a másodikban is egész visszafogott volt egy ideig, de a legjobb mégis az első évadban volt. Egy kedves, szerény, jószívű lánynak ismerhettük meg, aki már Saito és Louise előtt látta, hogy milyen irányba tart a kapcsolatuk, és bár kezdett beleszeretni Saitóba, úgy döntött, a háttérbe vonul, nem kavar be, hiszen egyértelmű a helyzet. Komolyan, még sajnáltam is, meg persze kedveltem. Aztán a későbbiekben konkrétan egy ribancot csináltak belőle. Louise fogalmazta meg egyszer nagyon jól, hogy egyre több dolgot enged meg magának. És ez annak fényében, hogy (szerintem) világosan látható volt mindenki számára, hogy ők ketten már sokkal többek annál, mint mester és szolga, nagyon különös volt. Ennek az elején lett volna értelme, nem akkor, amikor egyértelmű a helyzet.

Siesta rettenetesen irritáló karakterré vált számomra. Az első évadban még teljesen éretten állt hozzá a helyzethez, aztán azt a hülyeséget vette a fejébe, hogy neki több esélye van, mert nagyobbak a mellei. Az már mindegy, hogy ők ketten szerelmesek egymásba, Louise és Saito, ő majd biztos "nyerni" fog. És ezt persze a legvégéig erőltetni kellett. Azt hittem, amikor Saitóék házat néztek, majd később beköltöztek a birtokra, hogy Siesta végre lekopik. Louise mondjuk próbálta Saitónak jelezni, hogy ez nem oké, aki nem értette, hogy miért is.

Ez a másik: Saitónak kellett volna itt a fejekben rendet tenni, és újra meg újra elutasítani a lányokat. Én nem tudom elhinni, ha valaki szerelmes, semmi önuralma nincs, még ha tombolnak is benne a hormonok. Meg is lepődtem, amikor a negyedik évadban megmondja a királynőnek, hogy neki Louise mindennél fontosabb. Persze az már más kérdés, hogy ettől nem változott a királynő hozzáállása...

Na igen, ezért igazán kár volt. Mindig úgy tűnt a sorozatban, hogy a királynő számára Louise szintén nagyon fontos, már-már példakép - gondoljunk csak az álarcosbálra -, és akkor képes a gyerekkori legjobb barátja ellen ilyet tenni? Főleg azok után, hogy meghalt élete szerelme. Az még belefért, ami az álarcosbálon történt, mert később megmondta Louise-nak, hogy irigyli, hogy van valakije, neki meg már nincs - nekem úgy jött le, nem is Saito volt a lényeg, hanem az illúzió, hogy pár percre belebújhatott Louise bőrébe, elhihette, hogy ez az ő élete, hogy van valakije, akit szeret és aki szereti őt. Ez még esendőbbé is tette, még emberibbé. Úgyhogy Louise és az ő kapcsolatáért, karakteréért nagyon kár.

Az utolsó, akit meg kell említenem ebben a témában, Tabitha. Ez annyira szükségtelen és nevetséges is volt. Főleg ez "a koronázás előtt még teherbe akarok esni Saitótól"-dolog. Nem, nem, nem...

MAGA A TÖRTÉNET

Több dolog is van.

• Volt egy Tiffaniánk, akivel semmi érdemlegeset nem kezdtek. Persze, végül kiderült, ő is Semmis varázsló, de amúgy semmi szerepe nem volt azonkívül, hogy rá lehessen csodálkozni a nagy melleire, és eltűnődni rajta, tényleg igaziak-e. Pedig lett volna potenciál a karakterben: kik voltak a szülei? Mi történt? Mert ugye kiderült, hogy a királynővel rokonok és ennyi. És akkor ha már a származását emlegettük, az elfekről is megtudhattunk volna többet. A mágiájukról, az embergyűlöletükről, az életvitelükről.
• Ha már emlegettem a Semmiseket... Jobb lett volna még többet megtudni róluk - és természetesen a familiárisaikról. Miért csak négyen vannak? Milyenek voltak az elődök? Akkor most csak az erő öröklődött vagy reinkarnációról beszélünk? És ha már itt tartunk, jó lett volna még többet megtudni ennek a világnak a mágiájáról.
• Germania. Mindenhová eljutottunk, de oda nem. Pedig milyen érdekes lett volna! És Kirche karakterét is teljesen leépítették, pedig ígéretes karakternek tűnt.
• Végül Tabitha szálát is úgy összecsapták. Legalábbis nekem olyan érzésem volt. Joseph-ről nem is beszélve... Ahhoz képest, hogy szépen felépítették a sorozat alatt azt a szálat, elég gyorsan elvarrták a negyedik évad első részeiben.
• Colbert-sensei. Örülök, hogy visszatért, mert kedveltem a karakterét, másfelől viszont bosszantó, hogy végül semmilyen komolyabb veszteséget nem mertek bevállalni. Egyedül Wales-sama halála volt az egyetlen, amit igen. A második évadban ez is nagyon tetszett, a veszteségek és a dráma, Agnes háttérsztorija, a háború...
• A vége. A vége egyszerűen összecsapott lett. Tetszett is, de olyan jó lett volna, ha rendesen kidolgozzák! Aki látta, annak elég, ha csak azt említem meg, hogy Saito csak úgy elhozott egy vadászrepülőt egy katonai bázisról. Úgy két perc alatt. :D (Khm, azt már nem is mondom, hogy pont aznap napfogyatkozás is van...) Valaki írta az AnimeAddicts fórumában, hogy a light novelben az egyik katona segített neki, aki anno járt Louisék világában, de attól még az animében az történik, ami történik. Mintha csak gyorsan le akarták volna tudni az egészet. Ez valahol azért is érthetetlen számomra, mert a történet eredeti szerzője, Yamaguchi Noboru is besegített az utolsó évadnál/részeknél. De ez csak egy dolog, amit kiemeltem. Olyan jó lett volna többet látni az esküvőből, Saito és Louise közös életéből vagy amikor elmennek Saito szüleihez! Remélem, a light novelben ez azért részletesebb lesz.
• A két világ kapcsolata. Ebben is lett volna potenciál... Főleg, miután Saito még az elfek birodalmában is felfedezett egy repülőt.

Egyelőre ennyi, ami így hirtelen eszembe jutott. Ha lesz még valami, kiegészítem. :)