Gyermekkorom mozaikdarabkái #3 – Fogtündér Pokol és Menny között

A fogtündér

(Toothless)

Gyerekkorom egyik kedvence volt, akkoriban láttam utoljára. Valamikor az eszemben volt, hogy jó lenne megnézni, csak elfelejtettem (van ilyen :) ), és most is csak azért jutott eszembe, mert meghallottam valahol ezt a számot. Igen, a számról ez a film, a filmről meg ez a szám ugrik be :)

“Katherine Lewis vonzó, de savanyú fogorvos, akitől fejvesztve menekülnek a férfiak. Egy napon elütik az utcán és váratlanul a tisztítótűzben találja magát, de a sorsáról még nem született döntés. Hogy kedvező ítélet szülessen, elvállalja az egyik legveszélyesebb szociális munkát: fogtündérnek áll. Éjszakai munkája során megismerkedik Bobbyval, az első kisiskolás ügyfelével és a barátaival, akik bármire hajlandók, hogy a fogtündér megjelenjen, és tanácsokkal lássa el őket. Katherine lassan megkedveli büntetését, miközben népszerűségével a Fog-bankot majdnem csődbe juttatja.” (Port.hu)

Ez a film még mindig van olyan jó, mint akkor. Bár, ha most láttam volna először, lehet, hogy csak legyintenék, hogy á, egynek elment. Így viszont hozzáadódott az élményhez valamilyen nosztalgikus érzés, ami még jobbá tette. Ennyi év után annyiban volt más az élmény, hogy nekem a végén úgy rémlett, SPOILER hogy tele van a nézőtér, miközben a filmben csak néhány szülő és gyerek volt jelen, amikor Katherine láthatóvá tette magát a felnőttek számára is. Vagy a legvégén, amikor Katherine visszatér, és összefut Raullal és Rogerst is látja, hogy ők ketten is élnek, és az egész csak valami különös álom volt. SPOILER VÉGE Valamiért gyerekként ezt gondoltam, és most kissé szomorúan esett le, hogy nem így van.

Egyébként inkább rácsodálkoztam dolgokra. Gyerekként nem tűnt fel, vagy nem foglalkoztam vele, de ahogy Limbót megalkották, az valami baromi ötletes és zseniális. Elsősorban magára a helyre gondolok, tök jól kitalálták, pl. azt is, hogy a mennybe vezető lépcsőhöz egy repülőtéri lépcsőt használjanak. Nos, ha nem baj, akkor röviden bemutatnám a helyet.

A filmben, amikor az ember meghal, egy Limbo nevű helyre kerül. Kicsit olyan az egész, mint egy lakókocsipark, de a látszat csal, mert a lakókocsik amolyan összekötőként szolgálnak két helyiség/hely között.

Először húzni kell egy sorszámot, majd az ember kap egy térképet Limbóról és egy esernyőt (hogy minek, azt nem tudom :) ). Utána jön egy ilyen Rogers-féle felügyelő, hogy tájékoztassa az embert. Nekem az volt a benyomásom, hogy vannak, akik rögtön továbbmennek (hamar meghozzák az ítéletet), de a többség sorsa nem egyértelmű, így addig társadalmi munkát végeznek. Ezt a munkát az ember foglalkozása szerint határozzák meg – minden foglalkozásnak van egy gyűrűs mappája, azokban pedig maguk a munkák, amik közül lehet választani.

Út a Pokolba.

Irány a Menny!

Eme kicsiny kitérő után térjünk vissza a filmhez. Ami akkor is és most is nagyon tetszett, a zenék. Nemcsak a dalok, hanem az a zenei aláfestés is, amit többször is hallhatunk (és amit sajna sehonnan nem lehet megszerezni). SPOILER Az egyik kedvencem, amikor Katherine indul le a lifttel, és elkezdődik az It’s a Heartache, de még csak a bevezető része szól (tehát semmi ének még); tetszik, ahogy Rault megvilágítja oldalról a nap fénye, Katherine pedig azt suttogja, “Segíts…”.  Egyébként vicces, hogy az eredetiben mintha azt mondaná Rogersnek, menjen a pokolba, amit kár, hogy nem hagytak meg (szinkronban azt mondja neki, hogy kapja be). SPOILER VÉGE  Szinkronnal néztem egyébként, az ilyen gyermekkori dolgokat azzal szoktam, esetleg később megnézem eredetiben is.

Hát, nem egészen lett olyan ez a bejegyzés, mint szerettem volna, de azért remélem, hogy aki még nem látta, kedvet kapott hozzá, hogy megnézze. Visszatérve a filmre: most még jobban tetszett, mint gyerekkoromban, bár egy kicsit más volt, mint amilyenre emlékeztem.