“Gyere nyuszi, sose félj! / Megleszünk mi kettecskén.”

Usagi Drop

(Bunny Drop)

Már nagyon vártam, hogy belekezdhessek ebbe az animébe. Úgy gondoltam, jó lesz, láttam már részleteket belőle, az openinget már előtte hallottam, és az egyik kedvencem lett, szóval… Na jó, nem szaporítom tovább a szót, lássuk, hogy tetszett nékem ez az anime! :D

Amikor a 30 éves Daikichi hazatér nagyapja temetésére, tudomást szerez a 6 éves Rinről, aki a nagyapja törvénytelen gyermeke (igen, és így az ő nagynénje… :) ). A lány a rokonok szemében egy valóságos boszorkány, mert annyira kínos számukra a létezése. Amikor a lány sorsáról próbálnak dönteni, kiderül, hogy senkinek nem fűlik hozzá a foga, hogy magához vegye, már arról beszélnek, hogy nevelőotthonba adják. Daikichit már eddig is bosszantotta a rokonság hozzáállása, de ez végképp kihozza a sodrából, és úgy dönt, ő lesz az, aki hazaviszi magával a lányt, annak ellenére, hogy jelenleg egyedülálló, és semmilyen tapasztalata nincsen a gyereknevelés terén. A sorozat bemutatja, hogyan válik Rin egyre inkább Daikichi életének részévé, milyen tapasztalatokat szerez és milyen gondolatai támadnak minderről, mint egyedülálló szülő.

Kezdetben Daikichi kissé nehezen boldogul, nem könnyű összeegyeztetnie a munkát és Rint, folyton utolsóként ér oda az óvodába – ami ráadásul csak ideiglenes -, de szépen lassan átértékeli magában a dolgokat, és egy év múlva, a sorozat végén úgy gondolja, jól tette, hogy magához vette a kislányt, aki senkinek sem kellett. Az egy év alatt sok minden történik: Rin suliba megy, Daikichi szülőkkel barátkozik össze, Rinnek elkezdenek kihullani a tejfogai… Végül Daikichi családja, akik kezdetben nem fogadták el a kislányt, nagyon megszeretik Rint.

Nagyon kellemes kis anime ez. Sokszor megmosolyogtató, néha megható, tele hétköznapi izgalmakkal, ismerős mozzanatokkal, és elgondolkodtató kérdéseket is felvet. Tetszett, ahogy több oldalról is körüljárja a szülőség kérdését. Gondolok itt arra, hogy találkozhatunk egyedülálló szülőkkel, olyanokkal, aki házasságban élnek, illetve, ha Harukóra gondolunk, olyannal is, akinek a házassága a szakadék szélén áll. Harukóhoz azért lenne némi hozzáfűznivalóm… Az én szememben az, hogy ő úgy dönt, hogy inkább szenved a házasságában, és nem csinál semmit – és nem feltétlenül válásra gondolok -, Reina miatt, mártírkodás, nem annak a jele, hogy ő milyen erős. Sajnos tudom, miről beszélek, ezért is haragudtam Harukóra egy kicsit, hogy semmit sem kezd ezzel a helyzettel. Persze lehet, hogy a mangában majd lesz valami, most kezdtem el, szóval majd kiderül.