Ókori római menni modernkori Japán

Thermae Romae

Ami azt illeti, rég nem néztem animét, egyszerűen nem volt hangulatom hozzá, vagy csak csupán rosszul választottam – ugyanis a Binchou-tan egy tünemény volt, mégis, alig vártam, hogy végezzek vele, és bár a Golden Boy nagyon jó volt, azzal is hasonlóan voltam (igaz, a Binchou-tan egy kicsit már szenvedés volt, a Golden Boy meg nem). Most úgy voltam vele, azért az animés várólistámat sem ártana csökkenteni néhány darabbal, mielőtt belekezdenék a Doctor Who-ba (ami nagyon hosszú lesz, mert előbb a régi sorozatot nézem meg, utána jön az új… De erről majd később, megfelelő időben :) ). A Thermae Romae-t már egy ideje kinéztem, és bevallom, csak amiatt, mert vicces. Igazából nem nagyon tudtam, miről szól, a húgom nézte, ő mondta, hogy jó :)

Nos, a sorozat helyszíne az ókori Róma – illetve napjaink Japánja -, a főszereplő pedig Luciusz, aki építész, azon belül is fürdőkre szakosodott. Egy nap a fürdőben azon gondolkodik, hogy bár a fürdő isteni, mégis, a zaj tönkreteszi az élményt. Hiszen a fürdőnek nem azt a célt kéne szolgálnia, hogy pihenni és kikapcsolódni jöjjön ide az ember? Csak akkor lehet egy kis nyugta az embernek, ha a víz alá menekül… Luciusz így is tesz, és miután felbukkan a felszínre, egy számára idegen és furcsa helyen találja magát. Először azt gondolja, hogy a rabszolgák fürdőjében kötött ki, és éppen ezért találja meglepőnek, hogy ehhez képest milyen modern, nyugodt a fürdőjük… Idővel azonban rádöbben, hogy ez bizony nem a rabszolgák fürdője, sőt, már nem is Rómában van…

Később visszakerül Rómába, először azt hiszi, csak álmodta az egészet, ám a kezében ott az italnak az üvege (ami a képen is látható :3 ), amivel még a “lapos képűek” kínálták meg abban a különös fürdőben. Nem sokkal később láthatjuk, hogy Luciusz megnyitotta saját fürdőjét, ami nagy sikernek örvend, ugyanis a japánoknál tapasztaltakat bevezette Rómában. Ezután többször is visszatér, de csak bizonyos időközönként, és ugyanúgy véletlen balesetek folytán. És érdekes módon mindig olyan fürdőbe kerül, amely megoldást kínál az aktuális problémájára. Például barátja mesterének szeretne otthonra fürdőt építeni, és pont egy japán fürdőszobában bukkan fel :D

A Thermae Romae teljesen hozta az elvárásaimat: azaz, hogy legyen jó és vicces. Ráadásul nemcsak szórakoztató és humoros volt ez a sorozat, hanem érdekes is, hiszen mind a rómaiak, mind a japánok fürdőzési szokásaiba betekintést nyerhetünk. A grafikát is nagyon érdekesnek találtam. Kissé szokatlan volt elsőre – az alakok mintha papírból lettek volna, és azokat mozgatták volna a hátterek előtt, nekem nagyon tetszett :) Az is kissé szokatlan volt, hogy a szereplők nem is ugyanúgy vagy hasonlóan voltak megrajzolva, ami szintén jó volt, nem volt olyan érzésem, hogy a szereplők egy kaptafára készültek.

Először nagyon meglepődtem, nem tudtam, jól hallom-e, amikor felcsendültek a Claire de Lune első hangjai. Igen, jellemző a sorozatra, hogy olykor-olykor komolyzenei számok festik alá nekünk a történéseket, ami egyáltalán nem válik az anime hátrányára, sőt :)

Legalább egyszer érdemes megnézni, nem is túl hosszú a sorozat, és érdekes, jópofa is :)