(Sailor Moon S: A film - Jégbe zárt szívek)
Valami különös izé zuhan alá az égről, amit egy fiú figyelemmel követ, sőt, még a kocsijával is kimegy a helyszínre, hogy megvizsgálja. Talál is egy különös fénnyel ragyogó kristályt...
Közben a lányok a várost járják és vásárolgatnak, nézelődnek. A kivetítős tévén bemondják, hogy hamarosan kilőnek egy japán asztronautát, Nayotake Himekót, hogy adatokat gyűjtsön a holdról. Usagi erre tesz egy olyan megjegyzést, hogy szeretne Mamo-channal a holdra repülni. Luna persze leszólja, hogy milyen ötlet ez már megint, és a lánynak inkább a tanulmányaira kéne összepontosítania, így kicsit összekapnak, aminek az a vége, hogy Usagi kijelenti, Luna ezt nem értheti, mert ő sosem volt még szerelmes.
Lunán látszik, hogy nem érzi jól magát, ezért hazamegy, ám útközben annyira rosszul lesz, hogy az úttest közepén összeesik, és csak egy bátor férfiú menti meg a haláltól. Talán meglepő, talán nem, ez ugyanaz a srác, akit a film elején láttunk. Hazaviszi Lunát, gondoskodik róla, és egész éjjel mellette virraszt. Luna megdöbbenve veszi észre magán, hogy érez valamit a fiú iránt, akit egyébként Kakerunak hívnak, csillagász, és különösen vonzza a hold - úgy gondolja, egy hercegnő él a holdon, sőt, nem is akárki, hanem Kaguya hercegnő. Mindezt akkor tudjuk meg róla, amikor beállít hozzá Nayotake Himeko (igen, akit majd kilőnek az űrbe), Kakeru gyermekkori barátja, akibe a fiú szerelmes, mégis durván beszél vele (azok után nem is csoda, hogy a lány kineveti a fiú elképzeléseit a holdról meg az üstökösről, amit a fiú előző éjjel látott). Ezután a fiú súlyosan megbetegszik, napról napra egyre rosszabb az állapota. Közben tudomást szerzünk róla, hogy a valódi Kaguya hercegnő meg akarja fagyasztani szeretett Földünket. Olyannyira, hogy leküldte a Földre a kis jégtáncosait, hogy kezdjék meg az előkészületeket, és keressék meg a kristályt, ami ehhez a művelethez szükséges. És akkor a szokásos kérdések: vajon sikerrel jár? Miért lett beteg Kakeru? Vajon meggyógyul? Mi lesz Lunával és Kakeruval?
És akkor innentől SPOILER-VESZÉLY.
Tetszett, és egyben kicsit furcsa volt, hogy a hangsúly ez alkalommal nem Usagin vagy valamelyik leányzón van, hanem Lunán. Gondoltam persze, hogy neki is vannak érzelmei, mégis kicsit meglepő volt látni, hogy ennyire szeret valakit, szerelmes, és még könnyeket is ejt miatta. (Bár láttuk már sírni.) Luna általában szigorú, talpraesett, és furcsa volt őt így látni. De egyáltalán nem kellemetlen, sőt.
Amit nagyon nem tudtam hova tenni, amit fentebb is írtam már, az Usagi monológja a szerelemről és a fájdalomról. Nem értettem, hogy jön ez ide? Kaguyának csak egyszerűen kell a Föld, és kész, szóba sem került a szerelem (vagy csak nem figyeltem eléggé). A másik, aminél kicsit fogtam a fejem, amikor arról beszéltek, mi lehet az az Ezüst Kristály, és hol lehet. Gondoltam, akkor ez egy másik Ezüst Kristály, de nem igazán, én úgy láttam, az eredeti, csak a barátság erejével felturbózva.
De, ismétlem, összességében jó kis mozi volt ez. És most tényleg olyan érzésem volt, hogy ez egy mozifilm, nem csupán a sorozat egyik epizódja.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése