Sailor Moon Tükörországban és a Világközi Sailor Harcos Találkozó

Sailor Moon Sailor Stars

Ez az évad annyi mindenben különbözött az előző évadoktól. Új opening. Új egyenruha. Jobb grafika. Japánon kívül nem sok országban adták le, sem az USA-ban, sem kis hazánkban. Meg hát, a történet befejezése. Úgyhogy kicsit többet vártam tőle, nemcsak a fentiek, hanem az új és visszatérő szereplők miatt is.

VIGYÁZAT! DURVÁN SPOILERES BEJEGYZÉS! HA NEM SZERETNÉL A SPOILEREK ÁLDOZATÁUL ESNI, KÉRLEK FELEJTSD EL, HOGY EZT A BEJEGYZÉST EGYÁLTALÁN LÁTTAD!

sok-sok képpel

Nos, két részre tagolható a történet. Az első néhány részben Nehelenia visszatér, bár igazán nem tervezte, mert nem is tudott magáról, mígnem egy hang - amelynek tulajdonosa később fontos szerepet kap majd -, öntudatra nem ébresztette, és bosszúra nem buzdította. Úgy érezte, teljesen megalázták, és még hülyét is csináltak belőle, de ő majd most megmutatja nekik.

Ennek eredményeként tükörcserepek hullanak alá az égből, megsebesítvén ezzel az embereket. Mamoru is kap egyet a jobb szemébe, aminek következményeként fáradt és ingerült lesz no meg teljesen beleesik a saját tükörképébe, ja, és Nehelenia befolyása alá kerül. Olyannyira, hogy még Usagit is megüti, később pedig vesz egy rahedli tükröt, amelyek teljesen be- és elborítják a lakását, senkinek nem nyit ajtót, csak bámulja magát. Mint később kiderül, ez nem egyedi eset - Usagiék egyik iskolatársa nem tud elszakadni a tükörképétől, és teljesen kiborul, amikor Makoto eltöri a tükrét (nem hisztizik, csak csüggedten felteszi a költői kérdést, hogyan éljen mostantól, hogy eltört a tükre) -, és Nehelenia áll ezen események hátterében.

Amikor Usagi megneszeli, hogy valami más állhat Mamoru különös viselkedésének és ingerültségének hátterében, azonnal rohan kedveséhez, ám elkésik, mert Nehelenia magával ragadja a herceget Tükörországba. Közben hazatérnek a tékozló leányok feltűnik a többi harcos - Uranus, Neptune, Pluto, Saturnus - is, előbbi három Hotarunak köszönhetően megkapja az előző évadokból ismerős "super" formát, utóbbi pedig csecsemőből kislány, majd "nagylány" :D lett (ám csak a sailor formában, később már úgysem, de harcol, csak mint pöttöm sailor harcos :3). Ők is érzik a feszültséget a levegőben, no meg Hotaru felfedi mindannyiuk előtt Sailor Moon valódi formáját - igen, a fenti képen látható angyalszárnyas sailor harcos stílus -, aztán uccu,  mennek Mamorut megmenteni. Valóban komoly a baj, olyannyira, hogy Chibiusa eltűnőben van, mert egyre valószínűbbé válik, hogy nem fog megszületni. Bár a dolgok végül jól alakulnak, ahogy az már lenni szokott, sejthető, hogy ez még csak a kezdet.

A sorozat második, és nagyobb részében a tétek megnőnek, és kapunk egy rahedli új szereplőt is. Mamoru elutazik bizonytalan időre (alapból egy év, de elképzelhető, hogy tovább marad) Amerikába tanulni, Usagival könnyes búcsút vesznek a repülőtéren, és ígéretet tesznek egymásnak egy gyűrű formájában (komolyan, én azt hittem, hogy Mamoru letérdel, de csak a táskáját tette le :D ). Pont akkor érkezik meg a legújabb őrület, a Three Lights, egy fiúbanda, akikért mindenki, még Ami is oda meg vissza van. Mint kiderül, a három srác - Seiya, Taiki, Yaten - a lányok sulijába fog járni. Közben feltűnik az új ellenség is, ám van egy kis probléma vele, azonkívül persze, hogy ellenség :D

"Az ellenség sailor harcos volt...Akik segítettek, szintén sailor harcosok voltak..."

Így dilemmázik Usagi, aki először találkozik a legújabb ellenséggel, sőt, váratlan segítség is érkezik, csak azt nem lehet eldönteni, hogy ellenségtől vagy baráttól-e. Ők lennének a Sailor Starlights, akik hercegnőjük után kutatnak. Bár valódi kilétük a nézőnek már az első pillanattól nyilvánvaló, sok időbe beletelik, míg a többi sailor harcosnak is leesik - van az úgy. Valójában ők nem mások, mint a Three Lights tagjai, akik azért kezdtek el énekelni, hogy megtalálják eltűnt hercegnőjüket - ennek a dalnak a segítségével. Valójában nem a Földről származnak, hanem egy másik bolygóról, amely elpusztult Galaxiának köszönhetően. És így el is érkeztünk az új ellenséghez. Az új ellenség nem más, mint Galaxia, leánykori nevén maga a Káosz, aki Star Seedeket gyűjt, bolygókat pusztít el...

Szóval Usagi feje felett ebben az évadban összecsapnak a hullámok: ott a suli, az új ellenség, a titokzatos Starlights, Seiya közeledése, a rengeteg válasz nélküli levél, amelyeket Mamorunak írt. Nagyon sokáig titkolja a lányok elől, hogy a fiú nem válaszol, és semmit sem tud róla, ehelyett magában gyötrődik a dolgon. Persze Mamorunak jó oka van arra, hogy semmiféle életjelet nem ad magáról: meghalt a repülőút során. Óó, azt nem is említettem, hogy bár Chibiusa hazament, jött helyette egy másik "chibi": Chibi Chibi, akiről senki nem tudja, hogy kicsoda, megy is a találgatás a lányok között - ők is a legkézenfekvőbbet tippelik meg, hogy Usagi és Mamoru második gyerkőce a jövőből (én is azt hittem régebben), amíg Pluto le nem hűti őket, hogy legjobb tudomása szerint Chibiusa a királyi pár egyetlen gyermeke. Hát, valahogy így.

Ja, és én mit szóltam mindehhez? :3 Kicsit a véleményemet is két részre bontanám. A sorozat első fele: nagyon izgi volt. Komolyan. Olyan volt, mint egy finálé, csak a sorozat elején volt. Szinte észre sem vettem, úgy repült el az a 6 rész. Azért nem szoktam szenvedni az ilyen lényegtelen töltelék epizódok nézése közben, de azért érezhető a különbség, amikor ilyen részt nézek, vagy amikor valami fontos történik. Nem semmi volt, Usaginak miken kellett keresztülmennie - mezítláb a jeges szélben, hóban, fagyban, aztán a végeérhetetlennek tetsző tüskebokros út a kastélyhoz -, ráadásul mindezt egy zokszó nélkül tűrte. Nagyon szép megoldásnak tartottam, hogy Nehelenia újrakezdhetett mindent: hogy mindez csak rossz álom, csupán elbóbiskolt a trónnál, és még mindig kislány.

A sorozat második fele: az is izgi volt :D Kicsit kiakadtam azon, ahogy Mamoru meghalt - mondjuk már alapból azon is, hogy meghalt, de erről tudtam, még olvastam róla anno az AnimeStarsban -, ááá... Nem sírtam, vagy ilyesmi, de azért sokkot kaptam. Akkor még azt hittem - és szerintem ezt is akarták velünk elhitetni -, hogy felrobbant a repülőgép és vége, később azonban kiderült, hogy erről szó sem volt, Galaxia fogta magát, és Star Seedekre vadászott, és nagyon örült magának, hogy sikerült megszereznie a Földét. Később láthajuk, hogy Usagit mennyire megviseli, hogy nem érkezik válasz a leveleire, sem egy levél, sem egy telefon, semmi - pedig már legalább százat megírt. Amit ebben nem értettem, az az volt, és egyszerűen nem fogtam fel, hogy senkinek nem tűnt fel az, ami a repülővel történt. Kezdetben, míg azt gondoltam, felrobbant, még inkább nem, bár megvallom, hogy utána sem nagyon. Most komolyan, annak a legalább 50 ember hozzátartozóinak, munkáltatóinak nem tűnt fel, hogy nem érkezett meg az illető? És az sem, hogy érdekes módon ezek az eltűntek egy gépen utaztak? Vagy ha nem érkezett meg a repülő, akkor az meg hogy nem tűnt fel senkinek? Usagi előbb is szólhatott volna a lányoknak, hisz Ami első dolga volt telefonálni az egyetemre, hogy mi van Mamoruval. Gondolom, kicsit szégyellte is a dolgot, hogy milyen nagy köztük a szerelem meg sorsszerű, aztán még válaszolni sem képes a srác.

A másik, amit már a sorozat előtt tudtam, hogy a Starlights tagjai valójában fiúk, akik lányokká változva át váltják meg a világot (vagyis inkább fordítva van, azt hiszem), és ez a mangában nincs benne. Vagyis, civilként is lányok, csak Harukához hasonlóan nagyon fiúsak, és úgy is öltözködnek. Ez egy kicsit már sok volt nekem. És úgy tűnik, nem én voltam az egyetlen, aki nem volt képes napirendre térni a dolog felett, mert valami olyasmit olvastam, hogy a franciáknál - így nálunk sem, mert tőlük vettük át -, sem az USA-ban nem adták le emiatt.

Amúgy meg, a Tree Lights tagjaitól nem voltam elájulva. Bírtam Seiyát, ő azért normálisabb volt, mint a másik kettő - Yaten és Taiki szerintem olyan borzasztóan sznobok voltak, és fennhordták az orrukat, hogy jaj. Végül azért egész normálisak voltak, de azért nem voltam oda meg vissza tőlük. 

Seiya és Usagi. Olvastam olyan véleményeket, hogy "jaj, persze, hogy Usagi Mamorut választotta", és ugye miért nem Seiyát. Kérdem én, hogy már mégis mi a fenéért kellett volna őt választania? Azt nem vitatom, hogy tök jól elvoltak, de... Mamoru és Usagi olyan sok mindenen mentek keresztül együtt, szeretik egymást - hogy Usagi szavaival éljek, már azelőtt, hogy megszülettek volna -, semmi probléma nincs köztük, akkor most mégis miért kéne szakítaniuk? Mi az az egy év ahhoz képest, amiken eddig keresztülmentek? Tény, hogy Mamoru nem válaszolt, amit Usagi nem értett, és fájt neki, bár én a helyében egy idő után inkább aggódtam és utánajártam volna, hogy mi van vele, nem pedig elintézem a dolgot annyival, hogy nagyon elfoglalt, és ezért nem válaszol a századik levelemre sem.

A rejtélyes Chibi Chibi. Nagyon aranyos volt, azonban néha kicsit frusztrált a gondolat, hogy ez lesz Sailor Moonból? Ugyanis abban a bizonyos animestarsos cikkben olvastam, hogy az animében Chibi Chibi Galaxia Star Seedje - ugye ezt már én is láthattam az animében -, azonban a mangában Chibi Chibi valódi formája Sailor Cosmos, aki a mangaka szerint lehet, hogy Sailor Moon végső formája, ám ebben még ő sem biztos (megesik az ilyen :D Például Hino Matsuri, a Vampire Knight alkotója sem tudja, hogy Yuuki ezen a képen kinek a véres kezét ölelgeti :D). Chibi Chibi nagyon aranyos, mégis szomorú belegondolni, hogy ez lesz végül Sailor Moonból, egy kislány, aki belecsöppen múltbéli életébe. Aztán az anime után megint elolvasgattam a cikket, és jól fejbe kólintottam magam, milyen hülye vagyok. Mert Sailor Moon mint Sailor Cosmos mégis más egy kicsit, mintha ő lenne Chibi Chibi. (Amúgy tudja valaki, hogy mi történt Shingóval? Usagi valódi öccsével.)

A finálé jó volt, bőgtem rajta, bár kicsit rontott az élményen, hogy kicsit érdekes volt a rajzolás, és így Usaginak, hogy is mondjam... Érdekes feje volt. Az angyalszárny, mint olyan, király, de nekem valahogy olyan erőltetettnek tűnt. A lezárásról nagyjából ennyi negatívumot tudok elmondani, és ráfoghatjuk, hogy ez csak kötekedés :D Na jó, annyi még lenne, hogy már igencsak elvesztette a varázsát ez a "tegyük jóvá a gonoszt"-dolog. Először, még az R-ben tényleg ütős volt, aztán már ott is egyre kevésbé. A mangában állítólag legyőzik a gonoszt, de nem pusztítják el, és számolnak azzal, hogy egy nap visszatérhet. Nekem valahogy ez jobban tetszik, reálisabb, már ha egyáltalán beszélhetünk a Sailor Moon kapcsán ilyesmiről, hisz sok nem hétköznapi dolog történik benne :D Amin bőgtem... A lányok halálán, Uranus és Neptune búcsúja még jobban megríkatott... És igen, a végén, amikor mindenki örült egymásnak, csak Mamorura vártam, hogy azt mondja, "Usako"... Mert ennyi megpróbáltatás után nagyon is el tudtam képzelni, milyen lesz Usaginak, amikor ez megtörténik. Döbbenet, hatalmas boldogság, öröm, megkönnyebbülés... Hogy tényleg vége van...

És akkor így a végére, bevallom, hogy én folyton áttekertem az átváltozásokat, támadásokat. Főleg Usagiét - persze az első alkalmakat mindig megnéztem, amikor megújult -, a többiekét annyira nem, Uranus és Neptune átváltozásait, támadásait egyáltalán nem, mert az a zene egyszerűen fantasztikus; a Starlights dolgaival is így voltam, nagyon jó volt a zenéjük nekik is - átváltozás, támadás egyaránt. Amúgy az átváltozásokról jut eszembe - bár ez már kissé régi történet -, szegény Chibiusa kezdetben nem is változott át "rendesen", csak a második mozifilmben láthattuk átváltozni úgy, mint ahogy a többiek szoktak  :D (Tuxedo Kamenről meg már ne is beszéljünk, vele is ez a helyzet.)

A grafika tényleg szép volt, látványosan javult az előzőekhez képest.

A befejezést, a legeslegvégét nagyon eltalálták. Tulajdonképpen bezárul a kör: a sorozat Usagi bemutatkozásával kezdődik, és azzal is végződik. Ó, és a már jól ismert Moonlight Densetsuval.

"Tsukino Usagi vagyok, 16 éves... első középiskolás. Egy kicsit meggondolatlan és bőgőmasina vagyok... de valójában, én vagyok a szerelem és igazság gyönyörű matrózruhás harcosa, Sailor Moon."