Vajon mi visz rá valakit, hogy ezer papír madarat hajtogasson? Egyáltalán, honnan ered ez az egész? Mit jelent?
Volt egyszer egy második világháború. Ugye mindannyian tudjuk, hogy volt, mint volt; nem, nem tényekre és csatákra gondolok, hanem az emberekre. Arra, hogy milyen hatással volt az életükre a háború. Tudjátok, volt egyszer egy Japán, és egy Little Boy meg egy Fat Man is. Sokan meghaltak, akik pedig nem haltak meg, azok súlyosan megbetegedtek. És itt lép be a képbe egy Sasaki Sadako nevű kislány. Csupán kétéves volt, amikor az atombombákat ledobták. Tizenegy, amikor leukémiát állapítottak meg nála 1954-ben. Kórházba került, majd egy évre rá meghalt.
1955. augusztus 3-án, Sadako legjobb barátja, Hamamoto Chizuko meglátogatta őt. Egy aranyszínű papírból kivágott egy négyzetet, hogy darut hajtogasson belőle, utalva ezzel egy ősi japán legendára, miszerint, bárki, aki meghajtogat ezer darut, annak az istenek teljesítik a kívánságát, cserébe a fáradozásért. Így Sadako hajtogatni kezdett.
Sokféle verziót hallottam arról, hogy nem sikerült befejeznie a darukat, a barátai fejezték be helyette, míg egy másik forrás szerint több ezret is meghajtogatott. Én inkább az utóbbi felé hajlottam, mert nem nagy ördöngösség ez. Ráadásul Sadako egész nap a kórházban feküdt, kedv- vagy papírhiány lehetett az, ami őt igazán akadályozhatta ebben (később meg az állapota, ahogy egyre jobban leromlott, gondolom). Így is van. Szóval, nagyon népszerű az a verzió, miszerint Sadako meghajtogatott 644 darut, és a barátai befejezték helyette, a kislány halála után, majd eltemették vele. Ez így meghatóbb, de a valóság az, hogy többet is meghajtogatott. A szabad idejében szinte csak ezzel foglalkozott, tényleg csak az akadályozta, ha már nem volt miből hajtogatni. Bármit felhasznált, amiből csak hajtogatni lehetett, legyen az a gyógyszerek csomagolása, vagy bármi más, amit elcsent, hogy felhasználja. Más betegektől kért még papírt, ha nem volt már neki, de a barátja, Chizuko is hozott neki, ha tehette.
Az ezer daru ellenére is, Sadako állapota fokozatosan romlott. Egyre rosszabbul lett, családja pedig sürgette, hogy egyen már valamit (valószínűleg a kislánynak nem nagyon volt étvágya), így Sadako csak teát és rizst kért, és azt mondta: "Ez jó." Állítólag ezek voltak az utolsó szavai, mielőtt meghalt. 1955-ben, egy késő októberi nap reggelén hunyt el, 12 évesen.
A daru pedig a béke jelképévé vált.
Szerintem a daru sokkal inkább a remény, mint a béke jelképe. Hisz az, hogy valaki nekiáll hajtogatni, hogy valóra váljon a kívánsága, az reménykedik benne, hogy megtörténik, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése