Ha lenne egy időgépem, az biztos, hogy nem a jövőbe mennék. A jövő bizonytalan, folyton változó, és kilátástalan. Néha az az érzésem, hogy az egyszer volt jövő már itt toporog a küszöbünkön. Kezdenek eljönni azok az idők, amelyek egykor oly távolinak tűntek számunkra.
Ha lenne egy időgépem, a múltba mennék, de nem azért, hogy jelentős történelmi eseményeknek legyek szemtanúja, vagy rejtélyeket oldjak meg, mint például, hogy ki ölte meg Kennedy elnököt. (Bár azért azt meglesném, hogyan néztek ki valójában a dinoszauruszok.)
Ha lenne egy időgépem, a saját múltamba mennék. Hogy megfigyelő legyek. Hogy újra láthassam a szüleimet fiatalon, nem gyermeki perspektívából. Hogy újra végigmehessek azokon az utcákon, végigjárhassam azokat a helyszíneket, amelyek akkoriban fontos szerepet töltöttek be az életemben. Hogy magamba szívhassam annak a világnak az atmoszféráját, amelyben felnőttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése