Nagyon vártam már, hogy megnézhessem ezt a sorozatot, olyan kis feelgood boszorkányos sorozatnak ígérkezett. Egy darabig olyan is volt, aztán... meh. :D Nem terveztem róla írni ide, de olyan hosszú értékelést írtam snittre, hogy úgy voltam vele, itt is elfér. :)
Vigyázat, spoileres bejegyzés következik!
Amikor belekezdtem, nagyon megfogott, mert olyan kis hangulatos, kellemes sorozat volt. Ez nagyjából az első évad végéig így volt, bár akkor kezdett el szertefoszlani, amikor Tommy meghalt, és Sabrina úgy döntött, feltámasztja. Akkor, amikor hiába magyarázták neki, hogy mennyire nem jó ötlet, annyira éreztem a generációs szakadékot Sabrina és köztem, hogy annyira túlteng benne ez a tinikre jellemző igazságérzet, és annyira egyetértettem Ambrose kijelentésével, hogy Sabrina miért várja, hogy az univerzum mindig kivételezzen vele?
Az sem tetszett, ahogy Harvey-val alakultak a dolgok, de érthető volt a reakciója. Sajnáltam, hogy aztán ő hiába akarta volna folytatni a kapcsolatot, Sabrina jobbnak látta, ha nem, Harvey érdekében. Gondoltam, majd a második évadban úgy alakul, hogy újra egymásra találnak, felnőnek ehhez az új helyzethez, stb. Hát nem. :D
A Harvey-Roz páros nevetséges és erőltetett volt, nem is tudom, hol kezdjem, mi a gond az egésszel. :D A semmiből jött, semmi előzménye nem volt, bár gondolom, Roznak Harvey mindig is bejött, és én elhiszem, hogy közelebb kerültek egymáshoz a szakítás óta, Sabrina is távol volt, de akkor is... Az egyik részben Harvey és Sabrina majdnem lefekszenek egymással, a következőben meg már megint Roz az érdekes... Azt gondolom, hogy Harvey részéről az van, hogy nagyon megviselte sok minden lelkileg az utóbbi időben (a bátyja halála, Sabrina tettei, és hogy ennek következtében meg kellett ölnie a bátyját...), és amikor az ember lelkileg ennyire sérült és instabil, nem lát tisztán, a saját érzéseit sem, hajlamos többet belelátni a maga részéről valamibe, beleugrani akár egy új kapcsolatba, mert jó érzés, mert (átmenetileg) feledteti a fájdalmat. Az egy dolog, hogy Harvey-ban fel sem merül, hogy vajon valódiak-e az érzései, de hogy Rozban sem?! Arról nem is beszélve, milyen gáz, hogy rámozdul a legjobb barátnője exére. Még akkor is, ha "engedélyt" kért tőle. Egyszerűen kínos az egész helyzet.
Ja, az már csak a jéghegy csúcsa volt, amikor Sabrinát hibáztatták, hogy Roz végül megvakult. -.-" Theóban itt kellemesen csalódtam, legalább egy ember megőrizte a józan eszét...
Ennek fényében meglepő, hogy Nick és Sabrina között valamivel természetesebben alakultak a dolgok (bár kétséges, Nick érzései, tettei mennyire voltak őszinték annak fényében, hogy a Dark Lord parancsát teljesítette - igaz, az utolsó tette azt mutatja, hogy azok voltak). Nem repkedtek rögtön a szerelmi vallomások, semmi ilyesmi. Nick kellemes csalódás volt számomra az első évad után, bár én inkább Harvey-t szeretném Sabrina mellett látni. Nekem mondjuk az a fura, hogy Harvey-val azért nem akarja újrakezdeni, mert fél, hogy baja esik, de egy másik sráccal meg belesodródik egy kapcsolatba (az mellékes, hogy az illető szintén boszorkány, hisz a Dark Lord ugyanúgy ártani tud neki).
Úgyhogy a második évad nagy részben ezért volt számomra "meh". A jóslós résznél fontolgattam, hogy félbehagyom, aztán beletekertem az utolsó részbe, érdekesnek tűnt, így kitartottam. Izgalmas volt, de amit az első évadban éreztem, hogy milyen jó kis sorozat ez, hogy alig várom, hogy nézhessem tovább, teljesen elszállt. Egyébként a szereplők nagy részét bírtam, és ó, azok az akcentusok! :) Hildáé volt a legjobb. Őt nagyon megkedveltem, Dr. Cerberus-szal nagyon édesek voltak. :) Ami kimondottan tetszett, Michelle Gomez karaktere és az ő szála. Jól állnak neki az ilyen karakterek, a Doctor Who-ban is bejött Missy-ként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése