Vándordiák az élet iskolájában

Golden Boy

Ezt a sorozatot még valamikor akkor néztem ki magamnak, amikor volt olyan, hogy AnimeStars, és ők írtak róla. Valamiért az maradt meg bennem, hogy ez egy 22 részes sorozat, aztán kiderült, hogy “csak” egy 6 részes OVA. Pedig többet is el tudtam volna belőle “viselni”… :)

A sorozat főszereplője a 25 éves Oe Kintaro, aki a Tokió Egyetemen jogásznak tanult, ám otthagyta az egyetemet, mert úgy gondolta, mindent megtanult, amit csak lehetett. Így hát rózsaszín biciklijére pattanva nekiindult a világnak, hogy az élet iskolájában tanuljon. Kintaro olyannyira komolyan veszi ezt a tanulást, hogy mindig nála van jegyzetfüzete, amelybe mindenféléket lejegyez, legyen szó a női testről, az emberi természetről, vagy arról, hogyan írjunk számítógépes programot.

Kintaro egyébként egy nagyon érdekes személyiség. Az első epizódot nézve az az első benyomása az embernek, hogy Kintaro egy kretén. A végére azonban kellemes csalódás ér minket: Kintaro egy jószívű, okos – de néha butuska -, szerencsétlen szituációkba keveredő fiú, aki lelkes csodálója a női nemnek, és e csodálatát sokszor elég érdekesen fejezi ki.

Sokszor visszatérő motívum a vécét ölelgető Kintaro, aki ezzel is a csodálatát fejezi ki. Ugyanis a csodált hölgy ide ül le, hogy elvégezze a dolgát… :) Kintaro maga is elismeri, hogy nem kéne ezt tennie, mégsem tudja leállítani magát :D Persze aztán jön a lebukás, magyarázkodás, kirúgás… És szegény Kintaro soha nem tanul belőle.

Ugyanaz a szitu, csak melltartóval. Komolyan azt hittem, hogy Kintaro bajba fog kerülni, és nagyon meglepett, hogy végül nem :)

Kintaro azért is érdekes személyiség, mert egyfelől egy zseni, másrészt viszont elég kretén tud lenni. Ahogy mi, nézők az első epizódban, úgy a női szereplők a többi epizódban is mindig elkönyvelik magukban Kintarót egy szerencsétlen idiótának, aztán általában, amikor Kintaro helyrehozza a dolgokat és lelép, jönnek rá, hogy Kintaro valójában egy zseni.

Nemcsak zseni ő, hanem egy gumiarcú karakter, aki hol jóképű, hol aranyos, hol pedig olyan perverz arcokat vág, hogy az ember szívesen behúzna neki egyet, közben meg ki is szaladna a világból.

Kintaro arcai

No, és akkor magáról az animéről. Vicces volt, bár egy kissé zavart, hogy tulajdonképpen egy sémára épült az egész, de jobban belegondolva, ez csak azért zavart, mert kicsit mást vártam :D Magát az openinget és a háttérzenéket olyan közepesre értékelném, az ending viszont egész jó volt. A szituációk általában viccesek voltak (bár ilyesmit már írtam :D), és szerintem az utolsó rész lett a legjobb. Az volt a legérdekesebb a téma szempontjából – hogyan készül az anime -, sőt, maga az alkotó, Egawa Tatsuya is feltűnt benne, és még egy szép gondolatot is kaptunk Kintarótól :)