Lost in Austen
( - )
Mostanában állandóan "összefutok" Jane Austen-nal: épp most olvasom a Rajongást, a suliban egyik órán elkezdtük nézni A Jane Austen könyvklubbot, és tegnap este (igazából éjszaka) megnéztem a Lost in Austen-t. A sorozatról először itt olvastam, és annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, megnézem.
Elveszve Austen-ban
Történetünk főhőse Amanda Price, aki imádja a Büszkeség és balítéletet. Legszívesebben egész álló nap csak azt olvasná, ha tehetné. Egy este Amanda Elizabeth Bennetet találja a fürdőszobájában. Először azt gondolja, csupán hallucinál, ám amikor a találkozásra ismét sor kerül a fürdőszobában, és Lizzy megmutatja neki az átjárót a két világ között, kénytelen elhinni, hogy mindez valóban megtörténik.
Így tehát Lizzy marad a mi világunkban, Amanda pedig a Büszkeség és balítélet világában, és sikerül jól összekuszálnia a szálakat...
Azok az összekuszált szálak
...és valahogy semmi nem úgy történik, ahogyan annak történnie kellene. Mivel Amanda nem tud visszamenni, Lizzy hiányát és az ő ottlétét pedig megsínyli a "cselekmény", megpróbálja a regényben történtek szerint alakítani az eseményeket, ami nem sül el valami jól (és akkor még enyhén fogalmaztam). Austen hősei nem abba szeretnek bele, akibe kellene, nem ahhoz mennek hozzá, akihez kellene. Így hősnőnk lassan nem kívánatos személlyé lesz a házban Mrs. Bennet számára, és távoznia kell - haza kell mennie... Ráadásul a Bennet házaspár ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérjék hazáig, és találkozzanak végre Lizzy-vel.
...és valahogy semmi nem úgy történik, ahogyan annak történnie kellene. Mivel Amanda nem tud visszamenni, Lizzy hiányát és az ő ottlétét pedig megsínyli a "cselekmény", megpróbálja a regényben történtek szerint alakítani az eseményeket, ami nem sül el valami jól (és akkor még enyhén fogalmaztam). Austen hősei nem abba szeretnek bele, akibe kellene, nem ahhoz mennek hozzá, akihez kellene. Így hősnőnk lassan nem kívánatos személlyé lesz a házban Mrs. Bennet számára, és távoznia kell - haza kell mennie... Ráadásul a Bennet házaspár ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérjék hazáig, és találkozzanak végre Lizzy-vel.
Senki és semmi sem az, akinek és aminek látszik
Bár ez általában véve igaz a regényre (hisz tulajdonképpen erre épül), de itt még annál is jobban érvényesül ez a mondás. Kiderül, hogy egy-egy karakter a regényhez képest teljesen más ember, és hogy vannak események, amelyek valójában nem is úgy történtek, ahogyan azt még anno Austen megírta. Sőt, olyan meglepő dolog derül ki némelyik szereplőről, hogy ha ezt Jane Austen tudná, forogna a sírjában.
Szerintem érdemes "megpróbálkozni" vele, főleg annak, aki ismeri a Büszkeség és balítéletet. Nagyon kellemes kikapcsolódás volt. :) A véleményem a végkifejletről a 'Tovább' mögött.
VIGYÁZAT! SPOILER-VESZÉLY!
Minden jó, ha jó a vége
Mint azt már fentebb is említettem, Amanda jól megkavarta a dolgokat jelenlétével az életre kelt Büszkeség és balítéletben. Végül persze minden jól alakult, annak ellenére, hogy a helyzet néhány esetben kilátástalannak tűnt, mint pl. Jane és Mr. Bingley esetében. Komolyan mondom, nálam kicsit kiverte a biztosítékot, hogy Jane hozzáment Mr. Collinshoz. Az meg még külön szomorú volt, amikor összejött a társaság - asszem Lady Catherine birtokán-, és Jane odament Bingley-hez, és ezt mondta neki: "Nincs sok időm rá, hogy elmondjam, amit mondanom kell. Önnek és nekem muszáj elfogadnunk, ami történt. Nem szabad... szemrehányást tennünk magunknak meg nem élt életekért." Bevallom, itt pityeregtem kicsit, mert volt benne valami szomorú... Később megint meg lettem ríkatva, amikor a rózsáknál voltak, és ígéretet tettek egymásnak: "Minden évben... ...ezen a napon, bárhol is leszünk, egymástól távol, szakítunk majd egy vadrózsát. Isten előtt ez lesz az egyetlen jele annak, hogy valaha szerelmesek voltunk... Örökké. Az egyetlen jele... ezen kívül. *csók* "
Annak örültem, amikor Mrs. Bennet végre belátta, a lányai boldogsága fontosabb, és a sarkára állt végre. Az nagyon vicces volt. :D És végre Mr. Bennet is rájött, hogy nem vonhatja ki magát a családi ügyekből.
Amanda és Mr. Darcy "ügye" is jól végződött végül, ami sejthető volt, hogy így lesz, de ha nem így lett volna, akkor kicsit csalódott lettem volna (na jó, a végén, amikor Amanda már az ajtónál volt, meginogtam kicsit). Számomra az volt nagyon vicces kettőjükkel kapcsolatban, hogy hihetetlen, Amanda mikre tudja rávenni Darcy-t (lásd vizes inges jelenet) :D
Mint azt már fentebb is említettem, Amanda jól megkavarta a dolgokat jelenlétével az életre kelt Büszkeség és balítéletben. Végül persze minden jól alakult, annak ellenére, hogy a helyzet néhány esetben kilátástalannak tűnt, mint pl. Jane és Mr. Bingley esetében. Komolyan mondom, nálam kicsit kiverte a biztosítékot, hogy Jane hozzáment Mr. Collinshoz. Az meg még külön szomorú volt, amikor összejött a társaság - asszem Lady Catherine birtokán-, és Jane odament Bingley-hez, és ezt mondta neki: "Nincs sok időm rá, hogy elmondjam, amit mondanom kell. Önnek és nekem muszáj elfogadnunk, ami történt. Nem szabad... szemrehányást tennünk magunknak meg nem élt életekért." Bevallom, itt pityeregtem kicsit, mert volt benne valami szomorú... Később megint meg lettem ríkatva, amikor a rózsáknál voltak, és ígéretet tettek egymásnak: "Minden évben... ...ezen a napon, bárhol is leszünk, egymástól távol, szakítunk majd egy vadrózsát. Isten előtt ez lesz az egyetlen jele annak, hogy valaha szerelmesek voltunk... Örökké. Az egyetlen jele... ezen kívül. *csók* "
Annak örültem, amikor Mrs. Bennet végre belátta, a lányai boldogsága fontosabb, és a sarkára állt végre. Az nagyon vicces volt. :D És végre Mr. Bennet is rájött, hogy nem vonhatja ki magát a családi ügyekből.
Amanda és Mr. Darcy "ügye" is jól végződött végül, ami sejthető volt, hogy így lesz, de ha nem így lett volna, akkor kicsit csalódott lettem volna (na jó, a végén, amikor Amanda már az ajtónál volt, meginogtam kicsit). Számomra az volt nagyon vicces kettőjükkel kapcsolatban, hogy hihetetlen, Amanda mikre tudja rávenni Darcy-t (lásd vizes inges jelenet) :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése